De bár ugyanabba a családcsoportba tartoznak, mint az óvilági bölényfajok – az ázsiai vízibölény (Bubalus bubalis) és az afrikai kapubölény (Syncerus caffer) -, a bölény nem áll közeli rokonságban ezekkel a fajokkal, így a “bölény” köznapi elnevezés félrevezető.
Amikor az első európai telepesek megérkeztek Észak-Amerikába, az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata (USFWS) szerint akár 60 millió bölény is élhetett a kontinens legelőin. Ezek a korai telepesek valószínűleg hasonlóságot láttak a kontinens legnagyobb szárazföldi állata, a bölény és az ismert bölényfajok között – magyarázta honlapján a Nemzeti Parkszolgálat (NPS). A telepesek a nagytestű állatokat felváltva “bölény” és “bölény” néven emlegették, és a “bölény” elnevezés, bár tudományosan pontatlan, megmaradt.
A tévedés némileg érthető. Mind a bölény, mind a bölény a Bovidae családba tartozik, amely a patás emlősök több mint 100 fajából, az úgynevezett patásokból áll, beleértve a bölényeket, bölényeket, antilopokat, gazellákat, szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket. Az amerikai bölényfaj csak Észak-Amerikában fordul elő, legközelebbi rokona, az európai bölény (Bison bonasus) Fehéroroszországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, az Orosz Föderációban, Szlovákiában, Ukrajnában és Kirgizisztánban él, ahol a Nemzetközi Természetvédelmi Unió becslései szerint jelenleg mintegy 1800 szabadon élő egyed él.
A belügyminisztérium (DOI) szerint a bölények valószínűleg 400 000 évvel ezelőtt érkeztek először Észak-Amerikába, egy ősi szárazföldi hídon át Ázsiából.
De bár a bölény és a bölény hasonlóan nagy, szarvasmarha-szerű állatok, feltűnő fizikai különbségek különböztetik meg őket.
Az amerikai bölény – amely akár 2 000 fontot is nyomhat. (900 kilogramm) – szokatlanul hatalmas fejjel és jelentős vállpúppal rendelkezik, mindkettőt vastag, gyapjas szőrzet borítja. A púp hatalmas, nehéz izmai lehetővé teszik a bölények számára, hogy télen erőteljes hókotróként használják a fejüket, és a fejüket ide-oda lóbálva félrelökik a hótömegeket – számolt be az NPS.
A bölények feje az NPS szerint faltörő kosként is használható, hogy elűzzék a ragadozókat vagy versengjenek a nőstényekért.
Az afrikai és ázsiai bölényeknek összehasonlításképpen egyáltalán nincs púpjuk, és a koponyájuk is kisebb, mint a bölényeké. De bár a fej méretét tekintve alulmaradnak, mindkét bölényfaj bőven kárpótolja őket lenyűgöző szarvuk szélességével.
Az ázsiai bölényeknek nagy, félhold alakú szarvuk van, amely felfelé ível, és az Encyclopedia of Life (EOL) szerint több mint 2 méter hosszú lehet. A vadon élő hímek súlya meghaladhatja a 2600 fontot. (1 200 kg), bár a háziasított ázsiai bivalyok, amelyek Ázsiában széles körben elterjedtek, jellemzően feleannyit nyomnak – körülbelül 1 200 fontot. (550 kg) – magyarázta az EOL.
Az afrikai kapubivalyok a déli, nyugati, keleti és közép-afrikai szavannákon és füves területeken őshonosak, és az állatok általában víz közelében gyülekeznek az Afrikai Vadvilág Alapítvány (AWF) szerint. A hímek fejpajzzsal rendelkeznek, amelyből kinyúlnak a szarvak, amelyek lefelé söpörnek, majd ismét felfelé görbülnek, és akár 1500 fontot is nyomhatnak. (680 kg) is lehet – közölte az AWF.
A DOI szerint jelenleg még mintegy 10 000 vadon élő bölény kóborol Észak-Amerika 12 államában, ahol az állatok naponta átlagosan 9-12 órát táplálkoznak gyomok, füvek és leveles növények után.
Original article on Live Science.
Recent news